új világrend

Képzeld el, hogy egy csodálatos kertben vagy. A szellő meleg, a fű és a távoli dombok vidám zölden csillognak a napfényben, egy apró patak halkan csobog nem messze tőled, épp a világos, meghitt hangulatú kis erdő szélén. Hátad mögött nagy, hívogató palota, ami érzésre mintha a te és családod otthona lenne, berendezve a legkényelmesebb és fényűzőbb dolgokkal, amiket valaha elképzelhetnél. Madarak csiripelnek és tökéletes béke vesz körül.

Képzeld el, hogy fogalmad sincs, hogyan kerültél ide. Az amnézia egyszerű, cseppet sem kellemetlen állapotában észreveszed, hogy jól érzed magad, fájdalmaid nincsenek, derűs vagy és bizakodó. Csak éppen nem érted, hogyan és mikor jöttél erre a csodálatos helyre, mit kéne tenned, vagy hol kéne keresned azt, aki válaszokat adhat. Érzed, hogy a kert, a palota és ez a világ otthonod lehet, hisz szívélyesen befogad és ellát minden jóval, de valahol mégis kell lennie egy helynek, ahonnan igazából jöttél.

Mikor percek, órák múltán sem tisztul ki az emlékek távoli képe, elindulsz felfedezni ezt a világot. Megismered a patak vizének ízét, a fű tapintását, bejárod az erdő minden kis szegletét, napozol a tisztásokon, gyönyörködsz a virágokban. Bemész a fényűző palotába is, pihensz a kényelmes ágyon és ételt veszel a tömött kamrából. Eltölt az érzés, hogy téged itt vártak már, előkészítették neked ezt a fantasztikus környezetet, elhalmoztak előre is minden jóval, amire csak vágyhatsz.

És mikor nem jön senki még napok, hetek múltán sem, hogy elüldözzön a paradicsomból, melynek eredete a sajátodhoz hasonlóan kitörlődött emlékeid közül, kezd megfogalmazódni benned a felismerés, hogy talán... Talán okkal kerültél a csodálatos kertbe.

De mire gondolnál ebben a helyzetben, milyen indokot lelnél saját szereped, saját létezésed magyarázataként?

Azért vagy itt, hogy rendben tartsd a birtokot, elláss valamiféle életfogytig tartó gondnoki posztot, megvédve a világot elképzelt rombolóktól és nem létező veszélyektől? Azért kerültél ide, mert valaki kegyetlen tréfát űz veled, hogy megkeserítse napjaidat egyelőre még előre nem látható módokon? Azért küldtek, hogy élvezd a jólétet, és megtapasztald a gondtalan bőséget, mert kiérdemelted múltbéli tevékenységeiddel? Vagy szerinted a láthatatlan tulajdonos tiszteletét és irántad érzett feltétlen csodálatát mutatja ki ezzel az ajándékkal, elismerve, hogy példátlan lény vagy, aki hódolatra érdemes?

Ebben az elképzelt világban az emberek nagy hányada úgy gondolja, hogy gondnokként került a kertbe és palotába. Örökös munka, óvatosság az élet, és a titokzatos tulajdonos ismeretlen elvárásainak való megfelelés a végső cél, aki majd talán megdícsér, ha valami nem létező mérce szerint szépek és rendezettek a dolgok, de biztosan megbüntet, ha ugyanezen ismeretlen elvárásoknak nem sikerül megfelelni. Van, aki az óriási palota kertjében sátorozva tölti életét, sosem merészelve venni a bőségesen tömött kamrából, csak az erdő lehullott gyümölcsein élve. Van, aki bent él a palotában, de soha nem ér hozzá a könyvespolcokhoz és puha karosszékekhez, nehogy kárt tegyen bármiben, ha már hívatlan vendégként lakik egy őt meg nem illető helyen. Igen kevesen élnek csak a palotában igazából – ők felismerik, hogy mindez a gazdagság nem vár senki másra, nem megőrizendő múzeumi kiállítás, melyet csodálni kell a távolból, és nem is egy gonosz földesúr terve, mellyel a fényűzés használatára csábít, hogy majd lecsaphasson és keményen megbüntessen, amiért tulajdonát érintették.

Azután jönnek mások is. Ugyanilyen emberek, ugyanilyen palotákból és kertekből, mert az ember nincsen egyedül a világon. És mikor elég sokan összejönnek, az emberek elkezdenek suttogni az ismeretlen tulajdonosról, aki mindezt nekik adta. Hol lehet, mit csinál vajon, mik az indítékai és szándékai? Valaki azt mondja, ő beszélt ezzel az úrral, és a többiek szentként tisztelik az Áldott Közvetítőt. Egy csoport megpróbálja meggyőzni a többieket, hogy költözzenek ki palotáikból az erdőbe, mert nem azért teremtetett a csodás hajlék, hogy gyarló ember mocskolja be. Egy másik csoport szerint a földesúr majd megbüntet mindenkit, aki a jobb lábával lép át a patakokon a bal helyett, mert egyikük egyszer megbotlott, mikor a ballal lépett, tehát ez az úr akarata, és eme csoport tagjai ezt mindenki érdekében be fogják tartatni. Szabályok is születnek hamarosan, például: szombatonként a szederbokrokat nem lehet tíz méternél jobban megközelíteni, mert az Áldott Közvetítő szerint a láthatatlan tulajdonos, aki az égben lakik, ezt parancsolta neki álmában.

Az ember megalkotja fejében a képet egy ugyanolyan emberről, mint saját maga (hiszen másmilyet képtelen lenne alkotni képzeletével) aki hatalmasabb, bölcsebb nála, aki adta és el is veheti a palotát. Azt a palotát, amit félelemből és bűntudatból most már azok sem használnak, akik eddig laktak benne - hiszen mi lesz, ha jön valaki, egy földesúr az égből vagy távoli helyekről, és kegyetlenül lesújt, amiért laktál a szobáiban, és gondtalanul napoztál a birtokán?

Azután az emberek a kertekből és palotákból meghalnak, gyermekeiket hagyva maguk után, akiknek gyermekei majd szintén utódaikra hagyják egyszer a földet. Ők már úgy nőnek fel, hogy tudják, a láthatatlan földesúr mindenkire lecsap, aki jobb lábbal lépi át a patakot – ez nyilván igaz is, hisz őseik ősei is tudták már, és a hagyomány nem tévedhet. Legalábbis szüleik, és az ő szüleik szerint nem. Azon deviánsok, akik beköltöznek az elhagyott palotákba és bűntudat nélkül, vidáman élnek, azok nyilván bűnösök vagy bolondok, hisz az ember örökös feladata a gondnoki teendők ellátása, a kemény munka és óvatosság, az égben lakó tulajdonos elvárásainak való megfelelés.

Az emberek gyermekei csoportokra szakadnak, mert a rég halott, Áldott Közvetítő szavai szájhagyomány útján fennmaradtak, de mindenki másként értelmezi őket. Van egy csoport, akik szerint vasárnap a szederbokrot nem szabad megközelíteni, s ők megpróbálnak meggyőzni mindenkit, akik szerint inkább kedden nem lehet a bokorhoz menni, hogy a haláluk utáni túlvilági életben a földesúr egy sötét kamrába dugja majd őket, ha nem mondanak le bűnös meggyőződésükről a szederbokrot illetően. Mikor ez nem sikerül, az első csoport a keddi szederbokor szentelés alatt rátámad a másikra, és megölnek közülük amennyit csak tudnak. A háború ezek után évezredeket tart majd, és a felek mind meggyőződéssel állítják, hogy a másik csoport tagjai gonosz, ocsmány kreatúrák, akik a túlvilági veremben fogják tengetni az örökkévalóság éveit, amiért rossz napon mennek a szederbokorhoz. Mindkét csoport az Áldott Közvetítő - aki oly rég halott már, hogy az emberek ükapjának ükapja sem ismerhette személyesen – nevében cselekszik saját bevallása szerint, és az ő szent akaratát érvényesíti, melyet csakis az a bizonyos csoport értett meg helyesen és tökéletesen.

A palotákat elhanyagolják, a patakot vér és mocsok szennyezi. Akinek eszébe jut gondolkodni a láthatatlan tulajdonosról, annak csak a szederbokros irányzatok gyilkos összecsapásai és örökös harca jut eszébe.

Képzeld el, hogy itt vagyunk mi, emberek, a világunkban. Építettünk magunknak palotát, kertet, méghozzá csodás erdők és patakok mellett, de végül be sem költöztünk. Nem számít, hogy a szomszédok harcban állnak, vagy hogy mások szomjan halnak a patak forrása mellett ülve, mert félnek, hogy tilos inniuk belőle. Mi magunk sem megyünk be a palotába, nem használjuk a szobákat és tárgyakat, talán még a míves boltozatra sem merünk ránézni bűntudat nélkül. Aki bent él a pompában, azt vagy irigyeljük, vagy utáljuk – miért lakik ő a pazarló fényűzésben, miért nem tud beköltözni a palota egy használaton kívüli vécéjébe, ahogy mindenki a világon?

Képzeld el, hogy palotája mindenkinek van, neked is. A láthatatlan birtokos, aki mindezt adta, nem az égben vagy távoli földeken lakik – te magad vagy a tulajdonos és építtető. Lehetsz gondnoka saját házadnak, aki a legkisebb szobában nyomorogva látja el lélekölő munkáját, de élvezheted is a luxust teljes jogú lakóként. A szomszédaid talán azt mondják majd, tönkreteszed a házat, mikor megérdemelt lehetőségeiddel élve belakod a hatalmas termeket és szobákat, de végső soron, ez a te palotád. Amit kívánsz, azt tehetsz vele.

Képzeld el, hogy mindezt nem is olyan nagyon kell elképzelni, mert most is körülvesz. Ez az a világ, amiben élsz. De valószínűleg ezt már rég elképzelted...

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat